Elefántból bolhát
Gyakran előfordul velünk, hogy a dolgaink nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Vannak kisebb bosszúságok, és sorsfordító tragédiák is az emberek életében. Bizony sok mindent megél, és kibír egy ember. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy különbséget tudjunk tenni a kellemetlenségek, nehézségek, szörnyűségek, elviselhetetlenségek, és tragédiák között.
Amikor jól megy dolgunk, sokszor hajlamosak vagyunk elefántot csinálni a bolhából is. Nekem például tegnap reggel óta elfoglaltságot ad az egyik weboldalam, amin szerettem volna elvégezni egy kis változtatást. Egyik hallgatónk ismerősének javaslatára a három weboldalamat külsőre egységesíteni akartam. Sikerült ezen a http://boianna.hu oldalon, és sikerült a http://www.boldogasszonyok.hu oldalon is. De a harmadik testvér a https://wordmagic.hu oldalam úgy megmakacsolta magát, és annyira lefagyott, hogy több mint 24 órája semmilyen változást nem hajlandó végrehajtani. Ráadásul egy rendkívül előnytelen, rendezetlen formájában fagyott le szegény. Pedig mindhárom weboldal ugyanarról a tárhelyről működik, így még nekem informatikai analfabétának se logikus, hogy a háromból kettővel minden rendben van, de a harmadikkal már egy napja nem lehet boldogulni. Tegnap reggeltől ma hajnalig próbálkoztam, és ma reggeltől kevés megszakítással szintén ezzel vagyok egész nap elfoglalva. Még sohasem történt velem ilyen. Nem vagyok hozzáértő, de egy WordPress sablonnal nem nehezebb bánni, mint egy szövegszerkesztővel, így még nekem x generációsnak is megy. Vagyis az elmúlt öt évben ment, bár régen is volt olyan, amikor sokat küszködtem. Ugyanilyen sokat, csak az idő mindent megszépít.
Előbb azt hittem az átalakítások miatt a tárhely lett kevés, így ma délelőtt vásároltam még hozzá tárhelyet, de sajnos a probléma továbbra is megmaradt. Azon túl, hogy nem érzem a testrészeimet a sok üléstől, még morcossá is tett a dolog. Olyan jelzők hagyták el a számat, mint szörnyű, borzasztó, elviselhetetlen, felháborító, elkeserítő, idegesítő stb. Ezeket észrevettem, ezekről tudok, de a tudatosság szintje alatt lehet voltak ennél cifrább jelzők is. Arról pedig, hogy egy ilyen két napos nem sikerül sztori mit tesz az önbizalmammal, jobb nem beszélni. Mégis nagyon elgondolkodtat, hogy úgy érzem magam, mintha valami katasztrófa történt volna.
Pedig az én esetemben egy weboldal lefagyása, de még elszállása se szörnyű, borzasztó, elviselhetetlen, felháborító, elkeserítő, vagy idegesítő. Nekem ez nem katasztrófa, maximum egy tanulságos történet. Lehet ugyan időt rabló, vagy bosszantó, legfeljebb kellemetlen, de nem több ennél. Már csak azért sem, mert egyszerű, gyorsan pótolható weboldalaim vannak. Nem tíz év munkája van mögöttük, amit sajnálnom kellene. Tudom azt is, ha nem lett volna rá időm, nem ültem volna két napig mellette. Ha nem érné meg nekem foglalkozni vele, mást csináltam volna.
Ennek ellenére, majdnem bedarált a hétvégén a dolog, vagyis majdnem elvitte a kedvemet. Szerencsére nem hagytam magam, és minden ösztönösen megjelenő szörnyű, borzasztó, elviselhetetlen, felháborító, elkeserítő, idegesítő jelző megjelenése után ki tudtam mondani, hogy nem, nem az. Vannak az életben szörnyű, borzasztó, elviselhetetlen, felháborító, elkeserítő, idegesítő dolgok, velem is történtek már ilyenek, de ez nem az.
Azért tartom olyan fontosnak megállítani ezeket a mentális katasztrófa filmeket, mert a természetükből adódóan nagyon gyorsan növekszenek, és rendkívül gátlástalan térnyerésbe kezdenek, ha nem figyelünk rájuk. Lefelé csúszik az ember magától, de a visszakapaszkodáshoz már energia kell. Akkor inkább odafigyelek arra, hogy ne csússzak le, ezen a mentális csúszdán. Ez sokkal könnyebb, mint lentről visszakapaszkodni.
Erről eszembe jut az egyik kedvenc coach módszerem. Gyakran kérem a azoktól, akikkel együtt dolgozok az esetükön, hogy játszunk elefántból bolhát játékot. Azt mindenki tudja, hogy kell bolhából elefántot csinálni, az elefántból bolha épp ennek az ellentéte.
Egy két óráig általában mindenkinek megy, de én nem ismerek olyan felnőtt embert, aki egy hétig tudná, tévesztés nélkül játszani. A gyerekek viszont sokszor ebben is igazi nagymesterek. Érdemes lenne tanulni tőlük, de sajnos mi felnőttek inkább addig erőltetjük rájuk a bolhából elefántot szemléletet, míg nekik is vérükké nem válik.